Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
75 gyúlásnak, felpezsdül bennünk az aJ tsapodár remény , hogy a3 betegség nem halálos. Annál könnyebben Js tüzesebben reményijük pedig ezt, mennél kedvesebb az a3 személy előttünk, a3 kit aJ halál postái környékeznek. Azoknak halála is mély szomorúságba süllyeszt , holott már itt mindenre készen tarthattuk volna magunkat. Az is igaz, hogy a3 beteg nagyon ritkán szenved ollyan terhes gyötrelmeket, mint azt, a3 mi fellobbant képző tehetségünk etsetje lefesti • de még is az az előtt kellemekkel ra- gyogott, és most be esett ábrázatot, a3 hala- vány ortzákat, a3 be gödrösödött szemeket, ugyan kinézhetne érzékeny rész vétel nélkül ? Kitsoda halgathatná a3 darabolt fohászkodásokat, a* lélekzet fáradt 3s rövid vonásait, hogy ez ne volna szives kívánsága: bár tsak az Irgalmasság Istene végét vetné ezen keserves sorsnak, Js adna nyugodalmat ennek a3 gyötrődonek a3 halál álmában, ha már tsak ugyan meg kell né- kie halni! így rettent meg bennünket a3 lassú lépésekkel közelgeto halál ; igy szorongat egy hoszszasan vonagló haldoklónak meg tekintése. Mellyik már a3 kívánatosabb , ha ugyan tehetne valamit a3 kívánság , a3 hol minden remény , minden óhajtás már sikeretlen ? a3 hirtelen való , vagy a3 lassanként következő kimúlás é? Úgy látszik ugyan első tekintettel , hogy mikor vélekedéseink semmit el nem határozhatnak a3 felöl, mi fog, 3s minek kell meg történni, ez a5 feltett kérdés nagyon sikeretlen. De még is mindazáltal, igen nagyon érdekli a3 lelket ennek a3 tárgynak figyelmetes meg visgálása ; s tanúsággal tellyes és jóltévo lészen ez , Ai hirtelen való, vagy o' lassanként 's a' t.
