Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

én bennem volt, mind öszve is tsak egy erotelen akarat; de óh fájdalom! a3 gondatlanság5 aJ könnyű elméjüség, az indulatok bűnös lázzadása, el fojtották 3s meg vesztegették bennem a3 jónak még ezt a3 tsak zsendülo tsiráját is ; és azon jónak is, mellyet nemes erőlködéssel véghez vittem , minden jelességét el homályositotta a3 hiúság 3s a3 gög, mellyet virtusom érzése bennem szerzett. Oh melly sokszor volt üres szivem a3 szeretet nemes érzéseitől; nem voltam mindenkor állhatatos ; nem voltak jeles tetteim meg füszerszámozva alázatosságai.

Ments meg engemet kegyelmesen, én Istenem! azon el tsiiggeszto bátortalanságtól, a3 mellybe esem akaratom ellen is , ha meg esett hibáimat, titkos és nyilván való el tántorodásimat forgatom eszemben ; bizony úgy vélekedtem , hogy nints elég erőm, hogy azzá legyek, a3 mivé szent akaratod Js a3 Jézus tudománnyá szerént kell lennem. Óh de , . mi is vigasztalná meg el áléit szivemet; mi nyugtathatna meg engemet a3 halál óráján jövendő sorsom eránt, ha reményem és bizodalmám nem lehetne végetlen kegyelmedben 3s irgalmadbanj én Istenem! ?

Vigasztalásom és bizodalmám vagy hát nékem, óh mindeneken könyörülő! Vedd e3 szerént akaratomat is mintegy fél tselekedetűl ; fáradtságomat félig való tzélra jutásul; tusakodásomat fél gyozedelemül. Botsásd meg bűneimet! Oh mennyiszer emelkedem fel te hozzád, de ismét fájdalmasan esem vissza.

De talárn, az egész élet nem egyéb bűn ellen való hartznál és már az is meg nyerte kegyelmedet , a3 ki ha nem győzedelmeskedhetett is mindég, mindazáltal szántszándékkal 3s kész akarva soha se adta meg magát a3 bűnnek 3s ennek hatalmának. 3S talám már kegyelmet nyert az is,

Az élet és Örökkévalóság öszve kóttetése. 555