Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

a3 ki elég állhatatossá 3s bátor szivúvé lett, hogy minden félénkség nélkül folytassa a3 nemes hartzot. Óh! én hát

Azon leszek , hogy soha el ne tsüggedjek a3 tökélletesség ditsoséges koronájáért való hartz- ban. Adj erőt, 3s kegyelmet erre én Istenem! Úgy halok meg mint leg hivebb bajnokod, reményem, bizodalmám lévén atyai irgalmadban ; mert te vagy az a3 felséges, a5 ki többet adsz, mint érdemiünk. Amen.

536 A' halál után lejendö meg ditsöule's.

XLIV,

A halál után lejendö meg ditsöulés.

i. Kór. 15. 35.—ŐO.

Jaj ! mi esett rajtam ! imé ismét élek !

Elet! óh drága kints ! kitol njerhetélek ? Vallyon tsontjaimnak száradt üregébe,

Velőmet újonnan ki tsepegteté be?

Ugyan az enyim é, nap formájú fényem?

Hát nem lett semmivé el rothadt edényem ? Hát ott a* sugárok merő lobogása

Közt ki ül ? Ah , az én lelkem Messiása! Örök hála atyám ! hogy meg újítottál,

’S mennyei fényeddel körül borítottál.

Meg szégyenült az én dölfos ellenségem A’ halál, mert a5 sir szerzé ditsoségem.

Légy hát áldott atyám! ’s lelkem meg váltója!

Örök hálám legyen érdemed adója;

Mert általad nyertem én meg az egeket,

Neked zengek hát én angyali éneket.