Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
509 jobban jobban nevelkedni bennek. Úgy tetszik , mintha füleimmel hallottam volna Őket illyetén- képpen panaszolkodni: Jézus, amaz isteni tanító, szomorú áldozatja lelt a3 gonoszok düliösségének! Ugyan el hagyhatta é az Istenség azt, a3 ki Ötét attyának nevezte? Ugyan a3 szentségben gyö- nyörködö valóság miképpen tehette ki ezt a3 szentet a3 bűnösök tsúfolódásának? Ugyan, ki lesz örömest barátjává a3 virtusnak és az igazságnak, ha azt mint az Istentelenségben lélekzőt vesztő helyre kisérik, míg a3 gonosztévo fényes gyoze- delmi innepekben vigadozik? Ha van egy igaz bíró a3 magosságban, hogy vesztegelhet illy némán? Ha van egy szeretettel telyes Istenség a3 minden- ség királyi székében, hogy engedi szenvedni az ártatlanságot, óh a 3 szeplőtelen ártatlanságot minden segedelem 3s vigasztalás nélkül ? hogy engedi szét tépetni a3 szeretetnek azon ditso kötelét, a3 mellyel önnön kezei készítettek; ’s hogy hagyhatja fájdalmasan vérzeni azokat a3 sziveket, nrellyek Ő benne bíztak? Azomban Harmad napra az egész vidéken, azon eddig soha nem hallott 3s történt dolognak hire kezdett szárnyalni, hogy a3 meg íésziltelett feí támadt! Meg rettentek az igazságtalan bírák, a3 gyilkosok; mindenféle ki fogásokkal 3s vakmerő nem hivéssel igyekezték meg nyugtatni fel háborodott sziveket 3s helyre hozni zavaro- dásokat. A3 tanítványok kételkedve, de egyszersmind szent el ragadtatással is vették a3 tudósítást. Úgy nézték Jézust, mint egy meg di- tsőiiltet, szent tisztelettel, 3s meg illetődéssel; és imádás belső érzésével szollották ezeket a3 szókat: én Uram és én Istenein! Ján. 20: 28.; Meg nyerte a3 Jézus a’ ditso győzedelmet; felséges diadalmat vett az Ő ártatlansága minden kiállóit szenvedéseken; ki jelentéseinek IstenTsak o’ szentség nyer győzedelmet.
