Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
érzéseket; az Istenség adta belénk az atyafiságos lelkek örök Öszve köttetésének nemes vágyjait. Vallyon hát az a3 ditsoséges , a3 ki tsak egynéhány viszontagságokkal tellyes esztendőkre rendelt együvé bennünket e3 földön , de azomban belső szeretettel kötött öszve, vallyon a3 mindenható, a3 ki maga is tsupa szeretet, kegyelem , irgalmasság, maga szaggatná és tépné é széllyel, minden tzél nélkül , kegyetlenül, ezen szent kezével készített kötelet ? Ugyan ez a3 leg tökéletesebb boldogságban lakozó nagy felség tenne é minket egyedül boldogtalanokká, a" mit tsak af leg kegyetlenebb embertől lehetne várni? Ugyan, ez a3 leg szentebb valóság tsalna é meg bennünket a3 halál óráján, a3 tőle származott édes érzésekben 3s vigasztalásokban? Ugyan, ez a3 tsupa szeretet, a3 ki fo törvényül kötötte lelkünkre a3 szeretetet , rendelhette volna é azt felölünk, hogy szemmel látó tanúja legyen kétségbe esésünknek, 3s egyszersmind mintegy gyönyörködjön abban ? Ah! távozzatok tőlem szentségtelen gondolatok! hiszek egy Istenben! egy leg tökélletesebb mennyei valóságban ! és igaz meg győzodéssel, 3s nyugodalommal vagyok az eránt, hogy a3 halhatatlan lelkeket egybe kötő szent lántzot soha el nem szaggatja. A3 leg tökélletesebb Ö ; nem bánja hát meg soha, hogy valamit teremtett. Ugyan nem betstelen gondolat volna é azt gondolni, hogy leg remekebb munkáját, a3 halhatatlan lelkek költsönös szeretetét, 3s igazi boldogságát, valaha meg bánta ? „ Van Isten44! El hiszem hát, hogy ismét meg látjuk egymást, mert egymásért teremtettünk. Az Isten a3 teremtő', a3 ki egyszersmind minden teremtéseit szereti. Ismét meg találjuk egymást, 3s egymáséi leszünk , midőn az örökkévalóság 478 Világosit ások az Örökkévalóságról.
