Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
a* sok millióm lelkek édes vágyjait ki fogja elégileni! Mit érne nékem aJ halhatatlanság, önnön tudásom halhatatlansága Js lelkemnek és lételemnek örök élete nélkül ? És vallyon nem aJ virtus , nem aJ lélek mennyei ereje., nem aJ szeretet é az az egyetlen egy aJ világon, aJ mi ád önnön magamnak is betset és méltóságot ? Nem azért kell é magámnak is betsülnöm magamat? JS nem azért kell é betsesnek lenni aJ világnak is előttem ? A.3 halhatatlanság azon önnön tudás nélkül , hogy én az vagyok , aJ ki már voltam , aJ ki.valaha buzgón szerettem, éppen nem halhatatlanság ! AJ halhatatlanság az el múltaknak aJ jövendőkkel való egybe köttetése nélkül, nem halhatatlanság, hanem semmivé létei. Ha én az örökkévalóságban tsak újra születném, volt lételem tudása nélkül: úgy az én születésem ts^k egy ellyan uj valóság teremtetése volna, aJ melly még soha sem volt ez elölt. Nem úgy van aJ dolog! Van Isten! és aJ mint Ö örökkévaló , 3s leg tökélletesebb valóság , úgy én is halhatatlan vagyok. Halhatatlan vagyok én ! Nem hal hát meg romlandó testemmel együtt, lelkemnek ditso ereje j virtusom, Js szeretetem. EJ szerént, nagyon meg egyez az én éjjeli alu- vásorn halálommal ; fel ébredésem jövendő létemmel. Minden fél ébredésemkor eszembe jutnak újonnan , el múlt napjaim történetei ; Js meg ujúl bennem a3 véghez vitt jeles tetteknek, 3s aJ volt barátságnak kedves emlékezete. Magyarázd meg már nékem büszke kételkedő, hogy megyen véghez minden reggel ez aJ tsudálatos történet? akkor én is meg magyarázom, hogy aJ rokon lelkek miképpen találják fél egymást az örökkévalóságban ? Világositások az örökkévalóságról. 479
