Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
15 * belső részét, Js lelkét akaratja ellen is szintén a3 halál pitvaráig, az örökkévalóság kapujáig vezérli. Ekkor az ember meg ütközve, Js szent borza- tlással tekint jövendő állapotjának tükrébe, Jsbámulva néz aJ bizonytalan távolság Felé, — egészen más szemmel nézi magát, Js az Ötét körül vevő dolgok forgását, mint másszor. Ekkor adja elő magát figyelmes visgálódása közben ez a"9 kérdés: Ki vagyok én ? Miért vagyok ezen aJ földön ? Mi lesz én belőlem aJ halál után? Hol állok én? kié vagyok én ? Más sorsomnak kell még nekem lenni, aJ mire én teremtettem. Nem tsupán erre aJ rövid és inkább keserű, mint édes életre, — Js az evésre, ivásra , aluvásra, és munkálódásra születtem én , mint az értelem nélkül való teremtések; óh én érzem! hogy egy nemes, egy lelki valóság is vagyok én, aJ kinek semmi közöm aJ földi állatisággal. Míg pedig ezen utolsó óra meg tsendül, — míg az efféle beszélgetés meg történik, egy különös nagy változás történik az emberekben. — Sokan keresnek menedéket, Js találnak is jobbulás- érzést, mikor már meg vénhedtek, Js aJ szokott gyönyörűségekre nézve egészen eltompultak. Ekkor lesznek ezek meg aggott Js inaszakadt bűnösökből buzgó imádkozókká, templomba járókká., buzgólkodókká. Mikor már aJ világgal nem élhetnek, az éggel akarnak barátságot kötni. De gyanitják, hogy eJ dologban magok erejével kevésre mehetnek; — szorgalmatosán osztogatnak azért alamizsnát; — kegyes intézeteket tesznek; — imádkoznak; — másokkal bérben imádkoztat- nak; — fogadásokat tesznek; — Js tüzesen buzognak aJ világ veszetsége ellen; és ezeken akarják a” boldogság örömeit meg vásárolni, magokéivá tenni. — Boldogtalanok Js tudatlanok!! tévelyegnek ok, ’s magokat meg tsalván tsendesMeg térés, és kegy elejti.
