Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
16 ségben nem lehetnek. — Nem az eJ féle imádságokat, fogadásokat, alamizsnákat, Js a3 kegyességnek más külső jeleit kívánja azo örök boldogságokra aJ szentségnek Istene ; hanem egy belső változást, a* szív ártatlanságát, és szentségét,— Js az indulatok ncmesedését. Mások, a’ kikben aJ nemesebb érzés fel serkent, — Js az Istenség felséges voltát Zs szoros igazságát, és aJ mellett bűnnel fertéztetett voltokat elevenen érezik , — el tsüggedve roskadnak öszve, 3s kétségbe hozzák lelkek idvességét. Ron- tsolt szívvel visgálják el tűnt életek motskosszennyeit ; — nemtelen tetteik hosszú sorát, — aJ bűnnel tele éjtszakákat; — a* hiúságban el töltött napokat. Úgy érzik3 hogy érdemetlenek az Istenség nemes teremtései között valő léteire, s méltatlanok arra, hogy szemeiket az igazak Js boldogok Attya felé felemeljék. Látják, hogy reménység nélkül el vesztek, Js nem lehet aJ világ igazán itélo birájának irgalmasságára számot tar- taniok. Képzelő tehetségek tüzesen lázzad ellenek , Js egy borzasztó jövendőt fest le elöttök, aJ hol érdemlett büntetéseiket, Js gyászos nyomorúságokat láthatják. Az Isten irgalmasságában való helytelen bizodalommal kaptsolják magokhoz a* Jézus érdemét, Js aggódó eltsüggedéssel keresnek oltalom helyet aJ világ Idvezitojének sebeiben. — Magokra panaszkodjanak az illyen lelki nyomorékok ! aJ kik helyes keresztyéni készség nélkül, — az Istennek “s annak akaratjának illendő meg visgálását el mellőzvén, — aJhelyett, hogy tsendes Js bölts lélekkel magokban elmélkedtek volna, — magokat a3 tüzes képzelődés zajjal tele árjaira bízzák. Hiszen az igaz óh lelki nyavalyások! hogy el folyt Js bűnbe merült életetek eltűnt, Js elveszett tőletek örökre! és aJ mi meg esett, — azt az Isteni mindenhatóság Meg térés, és kegyelem.
