Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
14 kevésre van szüksége; maga pedig ,,Minden44 mindeneknek boldogságára. —• Reá nézve nints semmi szerentsétlenség, — semmi fájdalom, — semmi ellenség, — aJ kit gyűlölne; sót még halál sints. Szemközt megyen ö a3 halállal, aJ nélkül, hogy keresné, vagy el kerülné. — Hlyen volt a* Jézus! O volt igazán az élet, — az ige *— az igazság! — Szentelj meg engem9 éh Isten, én Istenem, ebben a9 te szerelmesed igazságában! — A9 te beszéded tsupa igazság. — „ Az ég és a9 föld el-mul- nak; — de aJ te beszéded meg marad mind örökké. 44 Amen. Meg térés, és kegyelem. II. Meg térés, és kegyelem. ’Solt. 103: 13 — 18. Ila kétségbe hozom Istenem jóságát, Tagadom napomnak tündöklő világát; Azt mondom gondatlan ki fejezésekkel, Nints Isten, — ’s nem dajkál Atyai kezekkel. Atya vagy pedig te! óh ezt bőven érzik, Kiknek szivek Ínség súllyá alatt vérzik; — ’S azoknak igazat prédikálló szája, Mondja azt', hogy az Úr emberek dajkája! — Meg tsendiil utoljára minden emberre nézve a9 fel eszmélésnek, — a9 magáról 9s az Istenségről való elmélkedésnek, — 9s lelke síron tál lejendo sorsa meg gondolásának vég-órája. Elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal minden emberre nézve eljö egyszer ez az óra, melly meg háborítja
