Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g

szél fel kapván ide 3s tova viszen el, rothadt plántáknak, állatoknak, és embereknek pora. Uj plánták, állatok, és emberek veszik ismét tápláltatásokat ezen porból, és ismét abba térnek vissza. Miért igyekezel hát ollj rendkívül való vágyással a nagy birtokra, és ditsoségre ? A3 gazdagság kézről kézre megyen ; a3 meg holt az élőknek hagyja azt; senki se tarthatja meg azt örökre; azomban az emberek úgy örülnek néki , mintha a3 volna örökös javok , és majd kéntele- nek azt a3 halálos hideg miatt meg merevedett kezekből ki botsátni. Miért esenkedsz a' hír név, tekintet és valamelly dologba való nag\ be folyás után olly nagyon ? Hidd cl , hogy a szivárvány színe után kapkodsz. A3 mi távolról mosolyog feléd , közelről nézve semmi. Meg halsz, és el felejtetsz. A leg vitézebb hadi vezéreknek és liódoltatóknak, a3 leg hatalmasabb uralkodóknak, a3 leg nagyobb tudósoknak és művészeknek ditsösségekból mi marad? Tsak hamar feledékenységbe mennek, és mások állanak egy kevés ideig helyekbe , hogy ismét ki szorittassa- nak másoktól. Egy esmeretlen szegény napszámos jobbitgatja hajlékát azon töredezett ko darabokból, mellyekbol egykor a3 földnek Hatalmasai örökre fen maradandó emlék oszlopokat emeltettek. — Semmi, még az egymást szeretők barátsága sem marad meg a3 földön. Az egymásért verő érzékeny szivek dobogását el állítja a3 halál.

Oh én szivem, szabadítsd ki magadat a3 múlandóság köteleiből, és se az örömben, se a' szomorúságban ne felejtsd el , hogy mind egyik el repül! Semmi sints örökkévaló, tsak a3 mi lelki. Annakokáért te, a3 ki szívesen szeretsz, ne tsüg- gedj el, midőn kedvesedtől meg válsz ; kedvesednek lelke meg marad néked. A~ Krisztus nyú192 A Jézus leg utolszor halála előtt az ö ’s cl t.