Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g
godtan vált meg tanitványitól ; azoknak lelkek meg maradt néki. Az Ö testek por volt, és porrá lett. A3 társalkodás és élet édes örömeinek tsak úgy kell gyönyörködtetni minket, mint földi lételünk el mulő tavaszi napjainak. Én meg halok. Kell a3 halálban valami felségesnek és édesnek lenni, a3 mit tsak a3 haldoklók esmernek, az egésségesek és élők ellenben nem tudnak. Midőn a3 léleknek a3 test köteleiből való fel oldozása által ki mutatja magát a* halál, észre lehet venni, mint el tsendesednek érzései a3 haldoklónak , és a3 mulandók eránt semmi szomorúság sints benne, hanem az Ő lelke tsendes el ragadtatásban fel félé emelkedik, és a3 körülte siránkozókat vigasztalni igyekszik. Miért irtódznék hát én gondolkozni halálomról, ha olly kellemetes érzés az ? Édes lessz az nékem Te általad , oh én Idvezitom! Nyugodtan vészek én azoktól is bútsút , a3 kik leg kedvesebbek voltak itten előttem. Nem vétetodhetnek Ők el én töllem; a3 mi örökké való, az az, a3 lélek , meg marad örökké. En is a3 te tanítványod vagyok Jézusom! én is a" te példádat igyekezem követni, és a3 vál- tozhatatlanban keresem boldogságomat. Oh maradj meg én velem a3 te szeretetedben, mint ta- nitványidat, a3 kik véled e3 világon valának, mind végig szeretted! Amen. A’ Jézus leg utolszor halála előtt az Ö ’s a’ t. 193 FII. Rész. 13
