Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
95 o-ent , a-8 kit az út mellett talál; ki szivja a3 mérget annak sebeiből, és balzsamos füvekkel bo- rongatja azokat. Meg gy égy it ja az esmeretient, és áldással botsátja azt el magától, se nem kívánván , sem pedig nem reménylvén attól köszönetét. — Az Arabs barátságosan hivja az el fáradt utast aJ maga kunyhójába és ámbár száz szolgának is parantsolhatna, mégis maga mossa meg annak lábait, enni inni eleget ád, Js reggel az igaz útra vezeti, és még is jutalmat soha sem vár, vagy ha adnának is néki, azt el nem veszi. Egészen másképpen van aJ dolog azok közt a népek között, aJ mellye.k aJ természeti együgyű ártatlanságot le vetkezték. AJ hajdani időnek virtusaival, aJ hűséggel és jámborsággal, a5 mások betsülésével, és az azok eránt való bi- zodalommal együtt el tűnt azoknak városaikból és faluikból is tsak nem mindenütt a^ vendég szeretés is, vagy az idegenek eránt való szeretet és emberség is. AJ pusztákban lakó jó szívű vad ember meg szégyeníti őket: de azért el nem pirulnak, hanem ki nevetik és ki tsúfol- ják azt. c ; Az idegenek eránt való szeretet és jóság helyett , érzéketlenség és szeretetlenség állott elő; a^ jövevényekkel való emberséges bánás helyett még aJ Keresztyének között, és aJ Keresztyének eránt is — fájdalommal kell azt meg vallani, hogy ezt kell mondani azokról , aJ kik aJ Jézus Krisztusról nevezik magokat Keresztyéneknek — érzéketlen kemény szivűséget , és magok haszna után való járást lehet találni igen sok helyeken. Azok is, aJ kik sokáig idegen földön járnak, Js szeretik, ha ott velek emberséggel bánnak; szeretik ha barátságosan fogadják azok, aJ kikkel öszve találkoznak; jól esik nekik ha igazságosan * jf Jövevény.
