Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
96 bánnak velek, Js jók az idegen fold lakosai d erántok; jó névén veszik, ha okét azok magokhoz be fogadják, a veszedelmek ellen oltalmazzák, ínségeikben segítik, Js meg nem tsalják: még azok is mondom, igen kevés szeretetet mutatnak az idegenek eránt, midőn azok nállok meg fordulnak, azoknak bajaikban pártjokat nem fog- ják, igazságtalanul tsalják, és meg károsítják! Es még is minden vasárnap aJ minden emberek"5 Atyának templomába meg jelennek az illyenek, és bátorkodnak annak imádkozni, és könyörögni! — És aJ mellett Keresztyéneknek, vagy aJ Krisztus tanitványinak nevezik magokat! Abban távoztunk el mi leg inkább aJ mi atyá- inkJ ditséretes szokásától és jó erköltsétol, és abban áll aJ mái időnek leg nagyobb romlotsá- ga, hogy semmit sem ügyelvén aJköz jóra, tsak aJ magunk hasznára nézünk, hogy nem gondolunk véle, ha más egészen semmivé lesszis, tsak hogy nekünk hasznunk legyen abból. Többnyire tsak azokkal teszünk jól, aJ kik felöl reményijük azt, hogy majd vissza szolgálják azt, a’ mit mi tselekeszünk most velek. — Őrizkedünk , hogy annak ártalmára ne legyünk, a’ ki esmér bennünket. AJ mit aJ polgári törvények meg kívánnak, azt tellyesitjük, mivel aJ büntetéstől és a3 gyalázattól félünk. — De aJ jövevényt, aJ kitol semmit sem reményihetünk, semmit sem félhetünk, meg útáljuk. Szerentsésnek tarthatja az magát, ha úgy ki mehet aJ mi városainkból és faluinkból, hogy senki Ö néki kárt nem tett, senki meg nem lopta. AJ beteg utas, aJ ki nem tud magán segite- . ni, az emberiség nevében esedezik az úgy mondatott Keresztyénnek: de ez el igazítja azt az ajtó elöl, Js ha leg többet tesznek is érte, egyebet nem tselekesznek aJ szánakozni nem tudó KeresztyéA Jövevény. j
