Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
92 Ne gondold azt, mintha te ollyan különös ember volnál, hogy követésre méltó példa gyanánt szolgálhatnál másoknak. Mert tsak nem minden ember jobban tud valamihez mint te ; tsak nem minden emberben van valami különös jó , aJ mi meg érdemli aJ ditséretet. Egyik emberben egy jó tulajdonság van, a' másikban más; egyik ember egy, másik más dologban hibázik. Vedd gondolára tehát, hogy még aJ leg alább való emberben is, még abban is, a’ ki valaha meg bántott tégedet, van valami ditséretre méltó ; vedd gondolára, hogy te azt nem esméred tökélletesen , és hogy meg lehet, hogy aJ kit te rossz embernek tartassz, az jó szivii, Isten félő, jó Keresztyén, és kegyes ember. Tudod é azt igazán , hogy millyen vagy magad? Tsak ollyan vagy, a5 miilyeneknek tartassz másokat. Te tőled nem telik az ki, aJ miről azt mondod, hogy mások airanem alkalmatosok; a^mitmásról einem hihetsz, azt magad nem tselekedheted. Ne gondold azt, mintha másoknak mindenben a te gondolkozásodhoz kellene szabni magokat. Meg lehet, hogy te rossznak tartassz valamit, a3 mi valósággal nem az; tse- kélységnek tartassz valamit, aJ mi főben járó dolog. Uram mindentudó Isten! jól tudom, hogy gyakran minden meg gondolás nélkül Ítéltem én az én felebarátimról, aJ midőn tsak a testi indulatokra halgattam, és azoknak leg jobb tsele- kedeteiket is balra magyaráztam. Ki vagyok én . oh szívek visgálója, hogy szeretetlenül bátorkodom Ítélni az én felebarátimról ? — Bűnös vagyok, jól tudom oh Mindentúdó ! Te előtted, és talám sokkal bünösebb, mint az, aJ kit szere- ' tétlenül ítélek meg; mint az, aJ kit meg utálok, és meg vetek. . Uram isten! adjad, hogy ezek az elmélkedések az én megjobbulásomra szolgáljanak, hogy Részre hajló indulat \s a' t. i
