Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

95

felebarátim eránt gyakorolhassam ez után az alázatosságot, szeretetet, és az igazságot. Amen.

VIII.

A Jövevény.

3. Mos. 19: 33. 31,

Tsak égj Atyánk van minekünk,

Isten az Ő Szent neve:

Tsak egy a’ mi eredetünk,

Egy Jetünknek kútfeje ;

Tsak egy mindnyájunknak Hazánk,

Melybe kiki utazik;

Ott fen van az, és ott reánk Boldogság várakozik.

Jövevények vagyunk ugyan Földi éltünkre nézve:

De minden embert azomban Egy szent bit kaptsol öszve:

Az egy Istenben való bit!

Hát atyafiak vagyunk !

’S bár nyelv, idei, ’s bely választ ilt,

A tyaíiak maradunk í

T iog szebb virtus a’ meg nem romlott erköltsii népek között a vendég szeret és. Leg szebb é- kességek volt ez a5 régi embereknek és tsak azok között aJ népek között van ez még most is szokásban,aJ mellyekmeg nem vesztegettetett er- költsiiek, jő szivüek, mind beszédjekben, mind tselekedeteikben hívek. Az idegen utazó, mikor messze van azoktól, aJ kik egykor néki életet,* és lakó helyet adtak, mikor messze van kedveseitől : ha jó szivíi népek városaiba és faluiba jut,