Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
76 borodik, azokat, a3 kik hatalma alatt vágynak, szúrd ál 6 beszédjével, és szitkozédásaival magától el idegeníti, elöljáróival bárdolatlanúl, kevé- lyen, vagy úgy bánik, mintha Ö mindent jobban tudna, mint azok, — parantsoló hangon beszél velek: — maga meg bizonyltja senkivel ösz- ve nem férő természeténél fogva azt, hogy minden egyéb ditséretre méltó tulajdonságai mellett is, alkalmatlan némelly állapotokra, vagy hivatalokra, a3 mellyekben helyes, indulat nélkül való maga viselet, és beszéd, és a3 világhoz való maga alkalmaztatása kívántatik az embernek , a3 mellyekben nem veszekedni kell, hanem használni kell. Magának tulajdonítsa tehát, ha Ötét el mellőzik, és másokat, a3 kik talám egyéb- aránt kevesebb tálentommal bírnának , eleibe tesznek neki; ha Ótet hátra vetik , nem azért mintha bosszút akarnának rajta állani maga viseletéért, hanem azért, mivel ó különös természeténél fogva haszna vehetetlen. A3 világban való jártasság, a3 mások okos meg kímél lése, a3 szomszédokkal, tisztbeli társakkal, és más ollyan emberekkel, a3 kikkel együtt kell élnünk — az ezekkel való békés élet és lakás, gyakran eléggé ki pótolja azt, ha más tehetségeknek valami kis hijjával van is valaki. Mert a3 társasági és polgári életben sokkal kevesebb függ attól, hogy van é tudományunk, mint attól, miképpen élünk a3 tudománnyal? — így tehát a3 senkivel öszve nem férő ember, a3 maga rossz szokásánál fogva, maga teszi semmivé azt a3 jót, a3 mellyet neki vagy a3 természet adott volna, vagy a3 mellyre szor- galmatosságánál fogva számot tarthatna. Meg lehet , hogy tud mindent az ember: de azt nem tudja, hogy mi módon kell annak hasznát venni, a3 mit tudna; nem tud azzal élni. Ki zárja mintegy magát a3 társaságból; senki hasznát nem veA' senkivel ősz ve nem férő.
