Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
77 heti az Ö tálentomának, és akánnelly sokat tart is maga felöl, de kéntelen azt meg esmérni, hogy mások o nála nélkül igen el lehetnek. Kiváltképpen szánakozásra méltó aJ senkivel öszve nem férő emher, ha annak aJ maga házánál való életét gondoljuk meg. AJ midőn az igazi bölts, aJ jó Keresztyén az életnek minden viszontagságai között paraditsomot és tsendes nyugodalmat talál aJ maga hajléka falai közt: poklot készít ott magának a senkivel öszve nem férő ember. Mert a mint Ö másokkal bánik, mások is úgy bánnak Ö véle. Valamint Ö másoknak minden tselekedeteiket kárhoztatja: úgy neki minden tselekedeteit eszteleneknek, ügyetleneknek, és igazságtalanoknak tartják mások. Valamint ö minden tsekélységen nagy lármát üt: ügy tsele- kesznek Ö véle is. EJ szerént soha nyugodalomra és állandó vidámságra nem tehet szert; mivel tsudálatos természete azt nem engedi, hogy mások valami kis örömben részt vegyenek. El hiszem, hogy sok ember van ollyan, a ki áltál latja, hogy Ö van le festve ezekben aJ beszédekben, és már régen meg volt aJ felöl gyozettetve, hogy azok aJ sok kedvetlenségek, aJ mellyeken által kellett néki menni ez életben* az Ö zúgolódó, veszekedni szerető, mindent rósz- ra magyarázó , alattomos, kevély és parantsolni szerető rossz természetének következése, és gyü- möltse volt. Meg lehet, hogy sokszor igazságos volt az Ö vélekedése, és Ítélete; de nem volt igazságos az Ö abból következett tselekedete. Belé tudott jól aJ dologba látni: de nem volt arra elégséges okossága, hogy jól tudta volna magát viselni, úgy tudniillik, a"mint aJ dolog kívánta volna. Nem volt meg benne aJ jóra való io-azi készség; nem volt meg benue az az Isten és az emberek eránt való szeretet, mellynek aJ le° A' senkivel öszve néni férő.
