Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
74 Akkor osztán egyik bajból másik baj következik. A3 leieknek minden hibája ollyan, mint a3 jobban jobban terjedő seb. A5 ki egyszer arra szoktatta magát, hogy állítása mellett meg átalkodva meg maradjon; hogy meg vessen mindent, a3 mi nem Ínye szerént van; hogy rossz névén vegye, ha ellene mondanak, minden tsekélységen öszve háborodjon esmerosei- vel, és barátival; azokkal az intézetekkel, a3 mellyek meg nem egyeznek az Ő vélekedésével, vagy azokkal a3 vélekedésekkel, és tselekedetek- kel, a3 mellyek az Ő vélekedéseitől, vagy tsele- kedeteitol külömböznek, meg nem elégedését nyilván ki mutassa: a3 bizonyosan nem fog itt meg állapodni. Mennél inkább nem halgat Ö reá a3 világ, annál sértegetöbb hangon ítél Ö a3 világról ; ember gyűlölővé, és minden embert meg útálóvá lessz. Mennél inkább hiszi azt, hogy az Ő nagy elméjét, böltsességét, széles tudománnyát nem a- karják meg esmerni: annál bizodalmatlanabb, és gyanakodóbb lessz. Mennél gyakrabban tapasztalja azt, hogy mások kedvesebbek, mint ö; hogy azokat jobban betsülik, hamarább alkalmaztatják hivatalokra, holott pedig meglehet, hogy talám azok nem ollyan méltók arra, mint Ö: annál inkább fog azokra irigykedni; annál könnyebben arra vetemedik, hogy kissebbitse és rágalmazza azt, a3 kit szerentsésebbnek gondol magánál. Egyik bűn eggyütt szokott járni a3 másikkal ; és Ö hol egyiknek, hol pedig a3 másiknak lessz martalékja, és áldozatja. A3 bolondot pedig az Ö haragja meg öli, és az ö búsulása meg emészti az esztelent, (Job. 5: 2. ) így szállott a3 Témán nemzetségéből való Eli- fázJóbnak, midőn az a3 maga békételenségében mindenért panaszolkodolt, a3 mi körülötte volt. yí senkivel ószvc nem férő.
