Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
70 előtt volt, Gántsoskodik, szemre hányásokat té- szen, mindenben neki lessz igazsága, mindent a3 maga kénye 3s kedve szerént akarna, 3s a3 lessz a3 vége, hogy ismét fel bontja a3 barátságot, mellyet olly nagy gondal keresett az előtt, és semmivé teszi azt a3 betsiiletet, mellyel mások addig eránta viseltettek. Ezen nyavalyája a3 léleknek, a3 melly meg homályositja, és gyakorta haszon-vehetetlenek- ké is tészi az embernek minden egyéb jó tulajdonságait is, sőt minden tálentomait és nagy tu- dománnyát, néha tsak abból származik, hogy tudja azt , hogy némünémii jó tulajdonságok vágynak benne, és azoknál fogva fel fuvalkodik, el kevélyedik. Ha leg kissebb mértéke volna is a3 másokkal öszve nem férő emberben a3 magát mérséklő szemérmetességnek, mindjárt könnyebben meg egyezhetne az másokkal. De a3 maga felöl való sokat tartás arra veszi Ötét, hogy le nézzen minden embert, és kissebbiteni igyekezzen. Azt hiszi az illyen, hogy Ö mindent jobban állal lát, mindent jobban tud, mint más; minden ellent-mondást sérelemnek és boszantásnak tart, azt képzeli, mintha annál fogva kétségbe hoznák az Ö okosságát, tudománnyát, és nagy tapasztalását. Nem hagyja azt helybe, a3 mi nem az Ő Ínye szerént van ; sértegetoleg Ítél minden dologról; azt akarja, hogy igaznak tartsák, a3 mit mond, ha szinte megbánt is mást azzal. Ha meg . haragszik, nem gondol véle akár gyűlölik, akár nem; azt gondolja, hogy Ö másoknál fellyebb való, hogy senkire nem szorul, senkitől sem függ. Ha megbántják, azt durczásan visszonozza ; ha gyűlölik, vagy nem esmérik meg, hogy jó tulajdonságok vágynak benne, azzal vigasztalja magát, hogy hozzá van szokva a3 kissebbitéshez és rágalmazáshoz. Mind azok nem méltók elötle a" jf senkivel öszve nem férő. *
