Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
óráikban nem akarják nekik szavaikat meg fogadni. Lehetetlen dolog az, hogy ki mondha- tatlan keserűséget ne okozna az minékünk, ha egy átaljában nem tarthatnánk arra számot, hogy aJ következendő maradék el nem felejtkezik azon hűségről, és kötelességről, mellyel erántunk tartozik viseltetni. Senki sem fundálna úgy hasznos intézeteket, és senki se segitené elő azokat, ha előre tudnák azt az emberek, hogy az utánnok következő maradék rossz végre fogja forditani azt aJ pénzt, vagy pedig el is vesztegeti azt, aJ mit ők szent tzélokra hagynak. Tellyesitsétek hiven aJ meg holtak utolsó rendeléseit. Ez által tsele- keszitek azt, hogy jó bizodalommal lesznek az élők a3 következendő maradék eránt! Valamint hajdan aJ Te Tanítványid oh Ur Jézus! hiven tellyesitették aJ te akaratodat, és mindeneket el hagyták, mindeneket fel áldozták, hogy meg mutathassak Te erántad való szereteteket és tiszteletjeket ; valamin t azok, aJ mint menybe meneteled előtt meg hagytad nekik, készek voltak el hagyni Hazájokat, Js minden szerelmeseiket j és ki mentek az egész világba, hogy aJ Te Evangyéliomodat hirdessék mindeneknek; úgy igyekezem én is tellyesiteni aJ kegyes haldoklók utolsó kívánságát. JS valamint azok minden szenvedéseik között, a’ mellyekkel tellyes életekben kellett nékiek küszködni, Te reád emelték fel szemeiket, Js te rólad való gondolatokkal volt szivek bé telve; úgy én is az én szivembe zárom bé azon kedveseimnek emlékezetét, aJ kik régen által költöztek az örökké való boldogságba. Úgy fogom szeretni azokat, a3 mint szerettem Őket mig még éltek. JS ha ti néktek oh meg ditsoült Lelkek! szabad én reám le tekinteni, mig én eJ földön élek: oh úgy az én magam viselete soha sem fog meg 590 Halottak er árit való kötelességek.
