Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
591 keseríteni titeket. Az által bizonyítom meg azt, hogy betsületben tartom a3 ti emlékezeteteket, hogy az én életem fedhetetlen lészen e3 földön. Egyedül úgy fogok tsak eggyesűlni majd idővel ti véletek , ha el3 kegyesség utján járok ; egyedül igy reményiem azt, hogy az Istenhez megyek majd én is lakni. JS a3 bánatnak , Js keserűségnek azon könnyei, mellyek hullanak szemeimből tnagánosságomban, azért hogy meg kellett tőletek válnom, szolgáljanak mintegy fogadás-tétel gyanánt az Isten előtt a3 felöl, hogy soha se felejtkezem el ti rollatok; nem, még az Örökké valóságban sem! XL VII. A v ég so akarat. 2 Kor. 9: 6. 7. Öli melly mennyei örömet Ad , másokon segitni, ’S életünk végén is Őket Még meg örvendeztetni! Az égben is örvend lelkünk, Iía másokon segítettünk. Siess, tedd kötelességed , * Ember, szived lelkesít! Mit ér a’ kö, ’s értz emléked, Mellyet hiúság épit? Több az a’ márvány oszlopnál, Ha a’ szegény áld sírodnál! _/Vzok a’ napok, a3 mellyekben tapasztaljuk azt, hogy erőnk fogy, egésségünk gyengül, vagy A’ v ég so ak arat. u
