Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

Itt nyú go sznak azok mindnyájan! — Ki tud most már valamit rollok ? Ki emlékezik még azok­ról meg, aJ kik itt ez előtt száz esztendővel, vagy tsak ötven, vagy tiz esztendővel is aJ néma sír­ba tétettek? Senki sem! Oh! meg lehet, hogy abban az időben érzékeny szülék keseregtek ezek­nek, mint ideje előtt el hunyt kedveseiknek sir- jok felett; de aJ könnyek majd el száradtak a* Szülék szomorú ábrázatjókról, és az után nem sokára magok is meg holtak azok Js az Ő porrá vált testek egyesült gyermekekJ porával — ki tud most azokról valamit? — Itt jajgatott egykor gyászba öltözködve aJ jó férj vigasztalhatatlan öz­vegységre maradt felesége ; itt jajgatott a gyá­moltalanságra jutott árva , Attyának koporsója fe­lett ; itt siratta a3 jó barát szeretett barátját, Js itt keseregte aJ testvér kedves testvérjét! —JS mind­nyájan azok, kik ezeknek halálán siránkoztak, rövid idő múlva magok is el költöztek ez élet­ből, és most úgy siratták Őket mások, mint Ők siratták azokat, aJ kik Ő elöttök lettek aJ mú­landóság prédáivá. így múlt el száz esztendő , mint valamelly árnyék, 3s eggyik ember el ment aJ másik után? Ki tudja azt, hogy kik voltak azok; ki tud valamit azok felől? — De meg ele­venednek oh Isten! a’ Te halottaid , és az én testemmel egybe fel támadnak. Mert te ezt mon­dod: Serkenjetek fel, és énekeljetek, kik lakoz­tok aJ porban, mert aJ te harmatod ollyan, mint aJ füveknek harmatja, minekutánna az Istentelen kegyetleneket aJ földhöz vered. Esai: 26: 19. JS ha aJ világ el felejtkezett is azokról, a kik mi előttünk valának, Te, Uram nem felejtkeztél el Ö rólok. Meg számláltad, és szeretted Te azokat, aJ Te örök szereteted pedig aJ holtaknak életek. Melly sok ember szenved és szomorkodik még itt eJ földön, és vigasztalhatatlan, mintha vég 554 A' Halál után való jó hír Js név.

Next

/
Oldalképek
Tartalom