Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

555 nélkül való volna fájdalma és élete! — Hát mél­tó é egy köny-tsepre azon álomhoz hasonló bol­dogságtok , a3 mellyben meg háborított valaki benneteket ? Mitsoda jót vesztettetek el, mellyet újra meg nem szerezhetnétek, ha igazán igye­keztek azon? —• Vagy mit vesztettetek el e3 föl­dön , a3 mellynek a3 síron túl ismét birtokába ne juthatnátok, minekutánna egy kevés ideig meg váltatok azoktól? — A3 ti leg kedvesebb embe­reteknek lelke is, a3 melly elébb által ment a3 tokélletesség országába, mint ti, tsak rövid időre távozott el lölletek, — azok el távozásának fel kellene titeket serkenteni a3 testiségnek álmából, s eszetekbe kellene azt juttatni, hogy a3 testiek­nél, 3s földieknél sokkal ditsoségesebb dolgokra vagytok ti hivattatva. Meddig fogtok még élni, inig ismét fogtok egyesülni? — Tiz, húsz, har- mintz, vagy leg fellyebb negyven szempillan­tások azok. — Szomorúan néztek azok után, a3 kik előre el mentek előttetek: — de élnek, oh Isten! a3 Te halottaid! Hány ember él úgy, hogy semmit sem gon­dol aJ halállal és az örökké valósággal? Egye­dül tsak a3 jelenvaíó szempillantásra van az il- lyennek gondja. Semmiről egyébről nem gondol­kozik, hanem tsak arról, hogy mit egyék, mit igyék, mivel rubázkodjék, mi módon szerezzen hirt, nevet, betsületet, vagy mi módon gyönyör- • ködtettesse magát. Úgy gondolkozik, mintha az Ö egész élete tsak azon kevés időre volna hatá­rozva , a3 melly a3 böltsőtol fogva a3 koporsóig tart; mintha semmi felségesebb valóság nem lak­na az Ő testében, a3melly ditsoségesebb dolgokra tarthatna számot, mint a3 miilyenek ezek a3 föl­di dolgok. Valamint a3 haszontalan szomorúságot, úgy azt a3 veszedelmes gondolatlanságot is el kell tá­A' Halul után való jó hir 's név.

Next

/
Oldalképek
Tartalom