Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

553 szolkodik többé, ha szinte igen kevés is az, a* mi­vel bir! — Ide került a3 nagyra vágyó, a3 ki soha ollyan magas poltzra nem hághatott, hogy azzal meg tudta volna érni, soha ollyan szélesen nem uralkodhatott, hogy az néki elég tudott vol­na lenni: hajdan szűk volt néki az egész világ, most elég tágas néki a* sir keskeny kebele! Avagy nem tudták é ezek azt életekben, hogy ide fognak jutni utoljára ? Hát e3 volt é a* tzéljok minden Ö gondjaiknak, munkálódásaiknak és terhe- iknek? —Mi maradt meg nékik azon kintseikbol, mellyeket uzsoráskodásokkal rakásra halmoztak; mi maradt meg abból a3 szépségből, a3 mellyel ifjúságokban kevélykedtek ; mi maradt meg az Ö mesterségekben való jártasságokból, vagy tudo- mánny okból és azon drága öltözeteikből, mellyek- kel ruházkodtak ? — Por és Hamu. Itt nyugosznak ök mindnyájan! — Itt egy­néhány esztendőktől, amott több századoktól íög\a! — Irtódzva emlékezem meg a3 minden időbéli meg holtakról! Istenem! hány volt ollyan azok között, a3 ki méltó volt a3 Te kegyelmedre, a3 ki meg felelt e3 földön a3 te tzéljaidnak, 3s a’ ki ollyan volt, a3 miilyennek kellett néki lenni, és a3 miilyen lehetett ? — Mi pedig még élünk; látjuk a3 meg holtaknak sirhalmaikat, kiknek porai még most a3 mi lábaink nyoma körül rep­kednek , — mi még élünk : de ugyan mik va­gyunk? Előttünk van a3 minden földi dolgoknak végső tzélja; tudjuk azt, de ugyan mik va­gyunk ? — Nagyobb gondunk van é arra, hogy .lelkünk tehetségeivel jó végre éljünk, mint azoknak volt? Fáradhatatlanabb igyekezettel tö­rekedünk é lelkünk idvességére, mint azok a3 halottak, a3 kik előttünk el aludtak? Jaj! hát mi belőlünk tsak a3 lessz é utoljára, a3 mi azok­ból lett — por, és hamu. An Halál után való jó hir ’s név.

Next

/
Oldalképek
Tartalom