Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
513 moruságainak közepette is igen nagy mértékben meg vagyon; ügy tetszik nékiink aJ maga gyilkosság , mint aJ természet rendje ellen való feltámadás, midőn az, a5 ki maga magát meg gyilkolja, aJ haláltól való természeti félelmet aJ halál szeretetévé változtatja által, és maga tetszése szerént aJ Teremtönek egy ollyan munkáját teszi semmivé, mellynck további meg maradása , vagy le rontása egyedül a"* Teremtő tol magától függ. Ollyan gonoszságnak tetszik előttünk az illyen tselekedet, mellynek nagyságához képest az emberek nyelve semmi illendő nevet, aJ föld minden népeinek törvény könyve pedig semmi hozzá alkalmaztatott büntetést sem tudott fel találni. Valóban nem tudjuk magunkat el határozni, ha vallyon annak rémitő vakmerőségét bámuljuk é, aJ ki önként, és erőszakosan meg röviditi a’maga életét, midőn aJ természet törvényét meg tapodván, borzadás nélkül rohant aJ halál fagy- laló karjai közzé, és aJ halandók Ítélet - tételét fel se vette: avagy pedig azon veszedelmes gyávaságot kárhoztassuk é, midőn aJ boldogtalan azon rosszaktól való félelméből, mellyekrol azt gondolta, hogy el nem bírja viselni, a rothadandó- ság kebelébe futott. Azután kárhoztatni szoktuk az illyen embert —- kárhoztatjuk annak azon tselekedetét, . melly, szánakozásból bár mint igyekezzük is azt szépíteni, és mentegetni, tsak ugyan utálatos tselekedet marad mindenkor Js minden időben ir- tódzással tölti bé az élő ember szívét. Ha vétek ' a mások gyilkos módra .való meg ölése , hogy ne v olna nagy bűn aJ tulajdon magunk meg gyilkolása? ügy tetszik, mintha maga büntetné meg magát azzal az ember, némelly el követett gonosz tselekedetciért, mellyeket meg lehet, hogy VI. Rész. 33 sí Mag a gy i Lko s a. u
