Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
514 senki sem tud, tsak a3 mindentudó Isten; úgy tetszik a3, mint a5 kétségbeesett lelki esméret halálos Ítélet-mondásának végre hajtása. A’ maga gyilkosa istentelen kezeivel le törölhetetlen gyalázatba keveri egész háza-népét, a3 melly ezen tselekedet olta magát el szégyenelve emlékezik meg Ö rolla, mint aJ familia hajdani tagjáról. Az Ö sirja felett nem hullat köny - tseppeket az 6 el maradott barátinak szeretető; reszketve, és félelmek közt fordítják el azok akaratjok ellen is tekinteteket azon szomorú helytől, a3 mellyre tétetett az öszve rontsoltatott holt test, és az ezen irtoztató tselekedetre való vissza emlékezés még sok esztendők el múltával is rettenti azokat. így ítélnek, igyr gondolkoznak rendszerént az emberek a3 maga gyilkosa haláláról. Ki kárhoztathatná egészen az emberek ezen Ítélet - tételét vagy gondolkozását; vagy ki tartóztathatná meg magát az első szempillantatokban az illyen gondolattól, és Ítélettételtől? De ha úgy gondolkozom az illyen történetről, mint Keresztyén, úgy tetszik, hogy még másképpen is lehetne ezen tekintetben gondolkozni, és ítélni. Igaz, hogy a3 maga gyilkosság mindég útálatos tselekedet marad; de a3 maga gyilkosa nem mindenkor. Igaz hogy a3 maga gyilkosa , mint valamelly pártütő, a3 Teremtő jussaiba avatkozott ; de vallyon ki adott nekem arra szabadságot , hogy kárhoztató itélet-tételemnél fogva a3 holtak mindentudó igaz Bírójának jussaiba avassam magamat? Miért átkoznám én a3 maga gyilkosát ? Avagy meg bántott é az engemet ? Nem ; — hanem az Isten ellen vétkezett. Úgy de vallyon bosszút-állhat é egy halandó az Isten helyett azon , a3 ki az Isten ellen vétkezett ? Reánk bízta az örökké való azt a3 hatalmat, hogy mi legyünk meg jutalmaztatói, vagy meg bűnA’ Maga gyilkosa.
