Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
29 Kötelessége az a jó Keresztyénnek 3 hogy másoknak jó példát adjon. Mát. 5. 15. 16 Istenem! éltem Teneked szentelem, Atyai jó kedvedre törekedem Légyen éltem ifjúra, 5s vénre nézve, A’ virtus’ képe! ’S bár azért a’ világ engem gúnyoljon: Jó tetszésed erőt vesz fájdalmamon ; Senki, ha rólad vallást nem tészen , Tiéd nem lészen. Mikor némelly rendetlenségeket, annyival is inkább tetemes bűnöket tapasztalnak, vagy hallanak az emberek, hogy mások körülöttek el követtek : azonnal el kezdenek panaszolkodni arról, hogy a3 mi időnkben meg romlottak az erköltsök, el fogytak a3 jó emberek, sem vallás szeretete, sem Isteni félelem nints a3 mostani emberekben. De van még a3 közönséges romlottságnak egy másik, még pedig sokkal szembe túnobb bizonysága, de a3 mellyrol nem igen szeretnek beszélni az emberek, mivel fájdalommal kell azt nékiek meg vallani, hogy ok sem minden tekintetben mentek attól. E3 pedig abban áll, hogy igen kevés Keresztyénnek van arra elegedendo bátorsága, hogy ollyan jó szivű, egyenes lelkű legyen, a3 miílyen lehetne , mivel attól fél, hogy majd mások ki nevetik, ki tsúfolják. Ama közönséges példa-beszéd is ennek a3 bizonysága: A3 Farkasok közt, úgy mond, Farkassá kell lenni az embernek. III.
