Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

Ritkán van — tegye ki ki kezét visgálód- va a maga szivére — ritkán van valamelly embernek, midőn valamelly ollyas nagy dologról van & kérdés, aJ melly aJ közönséges vélekedéssel ellenkezik, ritkán van mondom valamelly embernek elégedendő bátorsága arra, bogy az illyen esetben aJ mások ítéletét fel se vegye. Készebbek rosszak lenni az emberek, mint sem el turnék azt, bogy Őket mások ki nevessék; könnyebben szenvedik azt, ha kárhoztatják, mint azt, ha ki tsufolják. — Nem szinte úgy bizonysága é ez azokJ gyengeségének, aJ kik másoktól való félelemből szégyenlenek igazán jó emberek lenni, valamint annak is, hogy meg romlott ott aJ közönséges vélekedés, a’ hol aJ jó szivü embert, mint valamelly ábrán- dozót, ki nevetik ?

Egynéhány zabolátlan életű ember környül vesz tégedet, ifjúi esztendeid, jó kedved, és gazdagságod mint egy just adnak neked, és tsa- logatnak tégedet arra, hogy részt végy te is azoknak mulatságaikban. Most azoknak erkölts- telen magok viselete, majd zabolátlan erköltse- ik, majd ismét az illendőség ellen való járások azoknak, undorodást okoznak neked. De van é elegedendo bátorságod arra, hogy azt nyilván ki mutassad , hogy azoknak erkoltstelen életeket Js magok viseléseket útálod j nem félsz é attól, hogy azok ki nevetnek, ki tsú- folnak ?

Sokszor voltál te ollyan emberek között, a hol aJ nyájas beszélgetés között, másoknak virtusait és hibáit is itélgették. AJ rágalmazó azonnal elő állott, és hogy eleven és találós eszü- nek láttassák azok előtt, aJ kik jelen voltak , aJ jó embernek hírét nevét el gázolta, vagy pedig valamelly fedhetetlen itéletü embernek maga

30 Kötelessége az a’ jó ’s a’ t.