Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

28

Kitsoda az én Felebarátom ?

dért? A3 te szádból származott ki ezen szívre ható mondás: A3 ki az Ö attyafiát nem szereti, nem szeret az engeniet is.

Úgy vagyon, szeretek én minden embereket, mint magamat. Nem hogy akadályoztatnám tehát a3 mások boldogságát, sót a* mennyire engedi azt tehetsegem, elő mozdítani igyekezem. Nem hogy érzéketlen szívvel nézném a3 mások szenvedését: de sót inkább igy szállók magamban: ő is ember, az Istennek fia vagy Leánya, nékem atyámfia; meg próbálom, hogy mi módon tehetnék jól ó véle.

így kell annak lenni. Az emberekkel az I- steni gondviselés néha különös öszve köttetésbe helyheztet engemet — ennekutánna egyenesebb lélekkel fogok bánni azokkal. Elöljáróim eránt tisztelettel fogok viseltetni, valamint én azt a3 közönséges jó rendre nézve meg kívánom az én alattam valóktól. Abba az állapotba gondolom magamat, a3 inellyben vágynak azok, a3 kik az én fél vigyázásom, vagy igazgatásom alá tartoznak, és úgy bánok velek, a3 mint kívánnám, hogy én velem bánjanak azok, ha abban az állapotban volnának, a3 mellyben én vagyok.— Azzal a3 mértékkel fog-ok mérni másoknak, a’ mellyel kívánnám, hogy azok nékem mérjenek ; úgy fogok szeretni másokat, mint magamat * és felebarátom boldogságában fogom a3 magam boldogságát helyheztetni.

Szent Isten! vajha soha el ne felejthezném ezen gondolatról és szándékról! vajha szüntelen szemeim előtt forogna az, hogy indulataimat és tselekedeteimet a3 szerént intézhetném! Adj nékem erre elégséges erőt oh Mennyei Atyám! Amen.