Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
Kitsoda az én Felebarátom ? 25 lik arról aJ felebaráti szerétéiről, melljet az Ur Jézus aJ leg nag jobb hathatóssággal meg paran- tsolt aJ maga követőinek. Mellj hideg vérrel nézi egyik ember aJ másik njomorúságát! Igaz, liogy ha valamellj tolvajoktól meg sebesittetett ember fetrengene az Ország útján, talám tsak találna könyörülő szivre: de ha aJ külső dolgok aJ szivre nem hatnak bé, hol van akkor aJ részvétel ? Hánj ember hallja, hogj njomorúlt állapotban van valamellj háznép: de nem gondol azzal, még tsak annak sem jár igazán végére, miben van azon háznép dolga , nem hogy arról gondolkoznék, hogy mi módon lehetne azon segíteni ! Hány ember hallja, mikor as magokat meg nem gondoló trágár beszédűek, „vagy aJ meg romlott szivii rágalmazók szeretet nélkül Ítélnek másokról : de nem fogja annak pártját, holott azt szeretné, ha Ötét valaki védelmezné, midőn háta megett rágalmazzák! — Ez aJ hideg vérűség, nem Keresztjén emberhez illik, az hát még nem felebaráti szeretet, mikor valamellj ember a’ másikat el tűri, vagy annak semmi kárt nem tesz. De a* meg hitt barátságot és tökélletcs bizodalmát sem értette az Ur Jézus azon a~ felebaráti szereteten, melljet kötelességekké tett aJ maga követőinek. Hiszen mi se szeretjük annyira magunkat, hogy azt kívánnánk, hogy minden emberek tökélletes baráttsággal és bizodalommal légjenek erántunk. Minthogj már senki sints olljan állapotban, hogj ezt kívánhatná e3 világtól: tehát mi sem köteleztetünk arra aJ mi felebarátink eránt, aJ szeretet szónál fogva, aJ mel- Ivel él aJ Jézus Krisztus. Valamint mi azt okosan soha sem kívánhatnánk, hogj más aJ mi hasznunkért a’ maga értékét, betsüleLét, egés- ségét fel áldozza: úgy mi sem köteleztetünk az Ur Jézus Evangjéliomi tudománnyában ezekre.
