Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

24

Kitsoda az én Felebarátomé

Mert mint okos emberek által láthatjuk azt, hogy minden ember nem tsak arra a3 végre teremtetett, hogy a3 mások boldogságának el érésére eszközül szolgáljon, hanem a3 maga jé állapot- járói is kell annak mindeniknek gondoskodni; által látjuk azt, hogy a3 maga, és hozzá tartozó szerelmesei eránt való kötelességeket is tellye- siteni kell minden embernek, nem pedig egyedül tsak a3 mások eránt való kötelességeket. A' mit tehát én pkosan nem kívánhatok, hogy mások velem tselekedjenek, azt én se tartozom tse- lekedni azokkal, mikor azokat éppen abban az állapotban látom.

Szeressed felebarátodat, mint te magadat! — A3 Jézus Krisztus ennél többet nem kiván, és ez elég is a3 közönséges boldogságra; elég ez arra, hogy a3 földet mint egy meny-országgá változtassuk. —• Azt kivánja, hogy még a’ mi ellenségeinket is szeressük. Ezen szavaiban azt egy átaljában nem kivánja, hogy annak, a3 ki meg rontásunkra törekedik, szivünknek minden titkát ki jelentsük, mint testi ’s lelki barátinknak szoktuk: hanem úgy kell bánnunk ellenségünkéi, a3 mint kívánnánk, hogy Ö mi velünk bánna, ha mi abban az állapotban volnánk, a3 melljben Ö van, Ö pedig abban volna, a3 melly- ben most mi vagyunk. Ha nyomorúságra jutnánk, és Ö nekünk titkon, sót akaratunk ellen is, mások által segedelmünkre volna: meg szé- gyenitene ugyan azzal bennünket, de még is örvendenénk azon. Eredj el oh Jézus tanítvánnyá, és te is szégyenitsd, de egyszersmind örvendeztesd is meg e3 képpen ellenségedet. Ha valaki bennünket rágalmazna, és a3 rossz szivií emberek felölünk rossz híreket költenének, 3s ellenségünk, a3 mi tudtunk, akaratunk, utánna való járásunk nélkül, ha szinte tölünk semmi