Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
149 hogy az el fajúit gyermek, a* földi jókra ásitoz- ván, fel támadna aJ maga szülői ellen, aJ kiknek köszönheti életét, ifjúi örömeit, neveltetését, és szerentsés környülállásait Isten után? — Hallatlan dolog é, hogy az illyen természet tsúfja üldözné szüléit, és azokat ellenségeik, gonosz akaróik előtt el árulná ? — Ha szinte valamelly i- zetlenség el idegeníti is az Atyának és fiúnak,. az anyának Js annak leányának, aJ férjnek és annak feleségének szíveiket egymástól: soha sem szolgáltathat elegedendo okot a'* leg nagyobb meg sértés vagy bántás is arra, hogy el felejtkezzünk arról, aJ mit azok hajdan velünk szeretetbol tse- lekedtek , és mentségül nem szolgálhat, ha el áruljuk azt , aJ ki elölt kedvesek voltunk ez előtt. Ezért is aJ föld kerekségének minden Nemzeti között, egy bűn sem tartatik sem gyalázatra, sem büntetésre méltóbbnak, mint a Haza árulás. H mi Hazánk annak aJ nagy familiának , ’s polgári társaságnak aJ lakó helye, aJ mellynek védelme és ápolgatása alatt születtettiink, haszna vehető emberekké neveltettünk, a3 mellynek törvénnyel védelmeztek, hogy bátorságban élhessünk mindenünkéi, aJ mink van, hogy örökséget szerezhessünk, vagy bírhassunk, aJ mellynek rendtartásai helyheztettek ollyan állapotba, hogy mind magunknak , mind másoknak használhassunk. Mindezek elegendő okok arra, hogy háládaLosok légyünk a5 bennünket édesanya módra dajkáló Haza eránt! — De eJ mellett ezen társaságban, aJ Hazában élnek aJ mi testvéreink, Szüléink, vérszerént való atyánkfiái, gyermek^ ségünk-és ifjuságunkbeli pajtásaink és barátink. Sok szerentsés napokba veszünk itt részt aJ mi Elöljáróinknak és polgár társainknak erántunk valószereteténél és jóságánál fogva. Nem serkenteAz árulónak t sók j a.
