Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
150 ne é ezeknek meg gondolása a3 Haza eránt való szeretőire? — Hogy gondolkodhatik az ollyan ember, a3 ki vagy boszszúságból, vagy ditso- ség kívánásból, vagy jutalom várásánál fogva el felejtkezik szent kötelességéről, és mind azokat a3 Hazával együtt el árulja, a3 kik Őtet hajdan szerették és Ő is szerette azokat? — Mitsoda gondolkozása lehet az ollyan embernek, a3 ki sok ezer 3s talám nagyobb részént előtte esmeretlen embereket szántszándékkal ejt ollyan veszedelembe, mellybe ejteni azokat a3 Haza ellenségei mind eddig haszontalanul igyekeztek ? — Hogy mentheti ezen gonoszságát polgár-társai előtt, az egész világ előtt, az Istennek színe előtt, és a3 maga Lelke-esmérete előtt? — Hogy emlékezhetik meg az illyen ember a3 maga gonosz tselekedetérÖl, hogy egyszer 3s mind eszébe ne jusson a3 maga Nemzetének gyalázatja, az a* borzadás, zavarodás, szükség, a3 sok kiárasztott könyhullatások, azon számtalan famíliák boldogságának semmivé tétele, és azoknak halálok eszébe ne jusson, a3 kik az Ő gonoszságának lettek áldozativá? —- Méltán fekszik tehát a3 népek átka a3 Haza árulónak nevén. De ezen átok örökség szerént reájok száll az Ö gyermekeire, sőt azoknak gyermekeikre is. Az áruló sok kárt és veszedelmet okoz: de a3 leg több kárt és leg nagyobb veszedelmet magának okozza. Árulója lessz tudniillik a3 maga tulajdon boldogságának, betsületének, sőt lelkének is. Júdás nem soká hordozhatta ezt az átok sul- lyát, mert erőt vett az Ő rajta. Ismét vissza vitte a3 harmintz ezüst pénzt a3 FŐ Papnak, és a3 Nép véneinek, 3s ezt mondotta: Vetkeztem , hogy el árultam az ártatlan vért! El szaladt, pokolbeli kínoktól gyötrettetvén szíve, és kétségbe esvén magát fel akasztotta. Az árulónak t sókja.
