Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

154

sf jó Lelkű s ég.

tiiek a' lélekkel. Tsak akkor, és úgy szabad ember tehát 6 valósággal, ha sem nem az Ígéret, sem nem a3 fenyegetések indítják valamire, hanem a3 maga lelki esmérete; ha sem a3 könnyebbség keresése, sem a3 testi gyönyörűség sze- retete, sem a3 haszon arra nem vehetik, hogy azt tselekedje, a3 mi az Isten akaratjával ellenkezik, vagy a3mi az egyenességgel, és igazsággal meg nem eggyez. Hadd mondja azt a3 világ, hogy a3 jó lelkű ember* tsak ugyan a3 maga Ígéretének, fogadásának, 3s a3 maga akaratjának rabja. Mit teszen ez? Azt, hogy Ö a3 maga rabja, nem a3 másé. A3 ki pedig semmiféle külső dolgoktól nem függ, hanem egyedül tsak magától, vagy más szóval, maga magának törvény adója : lehet é azt rabnak mondani ? Egy átaljában nem, sőt inkább leg szabadabb ember az. Kit lehet szabad embernek mondani , ha az illyen ember nem az?

Szabadabb embernek látszik ugyan a3 lelki esméret nélkül való, vagy rossz lelkű ember, mint a3 jó lelkű; úgy tetszik, hogy Ötét sem az Istentől, sem az emberektől való félelem, sem a3 kötelesség, sem a3 betsiilet, sőt még a3 maga tulajdon Ígérete sem köti meg. Úgy vagyon, szabad ember a3 lelki esméret nélkül való ember , — szabad ember, mint a3 folyó viznek játszó habjai közzé esett fa levél. Nints annak meg állapodása, a3 hullámokat az meg nem zabolázza, lebeg mindenfelé ide 3s tova, fel emelkedik, ha azok felemelkednek, ha azok le süljednek , le süljed. így a3 lelki esméret nélkül való ember is az élet hu Hámjainak játéka. Nem Ö fordítja hasznára a3 környülállásokat, hanem azok ragadják Ötét hányát homlok , a3 merre akarják. Azok szerént változnak vélekedései, és kívánságai. Ma bujálkodik, holnap pedig megútálja ba