Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

135 romi kívánságának áldozatját, mivel abból hasz­not reményi. A'' testnek, és vérnek kívánságai uralkodnak mindenkor az 6 lelkén, ellenben a3 léleknek semmi hatalma sints azokon. Pénzének, emberek előtt való tekintet kívánásának, indu­latinak, kívánságainak, ruhájának, házi készü­leteinek a3 rabja 6 mindenkor, sót rabja min­dennek a3 mi hasznosnak látszik, vagy a3 mi­ben kedve telik. Minden indulatai és kívánságai tsak azokra vitettetnek, a3 mellyek most előtte vágynak; ezek igazgatják az Ő akaratját. Meg érdemli é már azt kérdem én, az illyen, hogy szabad embernek tartsák ? Oh! ágy az oktalan állat is szabad, a3 melly vaktában tselekeszi azt, a3 mire készteti a3 természeti ösztön. Való­sággal rab tehát a3 lelki esméret nélkül való ember. Vagy kit lehet rabnak nevezni, ha az nem rab, a3 ki a' maga indulatain és kívánsá­gain sem tud uralkodni, a3 gonoszságot helybe nem hagyó lelki esméret ellen pedig fel támad, és az ellen tselekeszik ? A3 jó lelkűséget tehát nem valamelly különös virtusnak lehet nevezni, hanem inkább minden virtusok summájának; a3 jó lelkűség az emberi minden tökélletességek foglalatja, a3 munkás léleknek valóságos élete, annak a3 földieken való uralkodásának jegye, és szabadságának fényes­sége. A3 ki igazságosan tselekeszik, a3 ki a3 maga kötelességeit híven tellyesíti, az jó lelkű ember. A3 ki egyébre nem halgat, hanem tsak a3 meg nem vesztegettetett lelki esméret szavára; a3 ki sem haszonra, sem nvereségre , sem gyönyörű­ségre , sem emberek előtt való kedvességre való tekintetből attól el nem távozik soha; a3 ki so­ha azzal ellenkezőt nem tsinál, a3 mit a3 józan okosság parantsol: az jó lelkű, egyenes szivü ember; az igazán tiszteletre méltó, és valóság­sf j 6 Leihús eg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom