Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
I A Teremtésben lévő léptsöh. ’Sóit. 104. 1 — 35. Lelkem , melly örök léire teremtettél, 'S nem e’ föld lakosává, Voltál, vag}^, leszel és soha se lettél A’ halál prédájává! Emelkedj fel szárnyain a’ reggelnek Mindenható Atyádhoz; Itt, hol férgek, ott, hol egek énekelnek , Isteniség sugároz! A’ valóságok lántzának szemein Terem tődhez repkedj fel, Melly a’ roppant Égnek minden testein Túl megyen ditső fénnyel. Nézd meg a’ világ alkotmánnyát, itt »' Mezőnek virágai ’S a’ számtalan világok Sokasága E’ Lajtorja fogai. Te is lelkem ezen lajtorján állassz, S magasan e’ földön már És szebb tzélra teremtetvén fel szállassz Menybe, hol örök lét vár! ./Vz Istennek bolls rendelései a3 természetben már gyakran le irhatatlan bámulással Js el ra- gadtatással tölték el lelkemet és sokszor meg ujji- tom azok felöl való elmélkedésemet. 1 *
