Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
67 veséidről, a3 kik már aJ más világon várakoznak reád; ne felejtsd el Isten Teremtménnyé ! azon felséges rendeltetést, mellyre hivattattál! Egyenlő indulattal, tsendes és nyugodt meg fontolással lépj ki minden nap az életbe, Js térj vissza minden estve aJ világból magánosságodba, aJ hol az Istennel vagy! Soha se vegye észre senki benned az úgy nevezett gyenge oldalt, melly felől könnyen erőt lehet rajtad venni — külömben az álnokok játékja és tsufja leszel! Soha se engedd magadat testi kívánságaidnak és érzéseidnek prédájává lenni — magad légy egyetlen egy Ur magadon és semmi Indulat se vegye ki valaha okosságod kezéből aJ kormányt. AJ ki mindég Js minden környelállások közt önnön maga Ura, azt semmi bal eset se tsiiggeszti el. Gazdag, mivel senki se ragadozhat el tolle valamit ollyat, aJ mi nélkül el nem lehetne ; hatalmas, mivel egy embertől se fél és semmi rossz tselekedetre való reá emlékezéstől se retteg; bölts, mivel soha se gondolkozik , beszéli és tselekszik testi Indulatainak sugallásai szerént; szabad, mert fel emelkedett lelke sem aJ Szokásnak, sem aJ Szükségnek, sem valamelly mellék tzélnak nem rabja; boldog, mivel mennyet hordoz, mejjében, azaz, egy vidám lelki esméretet, tiszta reménységet a Jövendőre nézve, Js egy az Isten Szeretetére lelkesítő Emlékezetet. Ah! Js mit tselekedtem eddig ? Miért nem voltam én ama hatalmas, tökélletes, boldog, aJ kinek lennem kellett, Js Szokásaim és kívánságaim ellen való néminémü erőmmel lehettem volna? Még hibázott bennem aJ magamon való uralkodás, még gyakran prédájok voltam zabolátlan indulataimnak. Nem én igazgattam testi kívánságaimat, hanem fájdalom! ezek igazgattak engemet, és Az embernek magán való uralkodása.
