Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

pedig mindég bánatomra keserű meg bánásomra !

Mindentudó! Te tudod Js jól esmered, melly gyarló voltam. Nem iparkodtam eléggé, hogy tökélletesebb legyek. El hagytam magamat aJ más gyenge emberek példája által tsábittatni. Gyakran erőt hagytam magamon venni testi érzéseim ostromaitól. Hibáztam, Js tudtam, hogy hibáztam és mint valamelly eszelős, mint vala- melly részeg, folytattam hibázásomat. Mit használt azután önnön magamra való haragom Js bos- szankodásom? Mit használt hibáimon való bánatom Js azoknak meg bánása, minden ahoz kap- tsolt fogadás tételeim és Könyeim mellett is, meg jobbúlás nélkül?

Magamon való Uralkodás! — eJ legyen tehát tzélom. Ezen nagy virtus nélkül nints más virtus, nints magunktól való függés, nints boldogság. Meg akarom én hajlandóságaimat, Szokásaimat , Szükségeimet visgálni, Js aJ mellyek a- zok vközzül rajtam uralkodnak, Jármokat le vetem. Szabad kivánok én lenni aJ Jézus tudománnyá által; szabad a' földiek hatalmától, mivel én halhatatlanságra hivattatván, nem aJ poré, hanem az Istené vagyok.

68 Az embernek magán való uralkodása.