Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

257 mivel még nints neki elég ereje arra, hogy min­dent meg fogjon és meg értsen. Tsak lassanként kell o neki magát aJ fővebb esméretekre előre el készíteni Js lelki erejének aJ dolgok mélyebben való meg visgálására alkalmatossá lenni. Éppen iílyen aJ mi Istennel való ősz ve keltetésünk, mi gyenge erőnk Js az Isten ereje közt még na­gyobb külömbség Js tágasabb köz van, mint el3 tsetsemo 3s aJ leg böltsebb férjfiú esze közt. Félre tehát minden újságon kapás , minden balgatag újság kívánás, minden magyarázgatás és haszontalan okoskodás! Jövel meg nyugtató, gyermeki , istenfélő hit, melly illik tsupán hoz­zám, mint Jézus tanítványához, és mint Isten gyermekéhez! Együgyüséggel Js tellyes bizoda- lommal ragaszkodom az én Megváltóm Szavaihoz; együgyüséggel Js bizodalommal ragaszkodom az ö ígéreteihez ; együgyüséggel Js bizodalommal bízom reá magamat az Isten vezérlésére, Js nyug­szom meg mind abban, aJ mit Ő reám Js jövendő Sorsomra nézve cl határozott; együgyüséggel Js bizodalommal tekintek aJ földi létem fiatár pont­ján túl lévő esmeretlen világra, melly reám vá­rakozik, Js aJ hol már olly sokan lakoznak ked­veseim közzii l! Elég, hogy tudom ama Szívemet ki mondha- tatlan boldog érzéssel meg ható Igazságot, hogy: van Isten! d5 ki az én Istenem, Teremtöm 3s Aítyám ! — Ah! minő mennyei gyönyörűség fek­szik ezen gondolatiján ! Gazdaggá teszen az en- gemet *s nem lehetek boldogtalan; mert aJ Min­denható, aJ Mindeneket szerető Isten az én A- tyám. Gyakran remegek ugyan az ő méltóságának fénnyé előtt, ha Ötét az Ö Természetének le ir- hatatlan tsuda dolgaiban bámúlom. Gyakran reszketek az Ő Mindenhatóságának nagysága előtt, IF. Rész. 17 A' gy e r me k i Ili t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom