Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
258 ha merész gondolatom a* világ véghetetlen Egészét által futja, meg esmerem Semmiségemet Js igy gyagyogok: Uram, ki vagyok én, hogy meg emlékezel rollam ? Akkor el tstiggedve magamba szállók Js nem találok nevet aJ Kimondhatatlannak méltó meg nevezésére. Titkon sírok méltatlanságomon, hogy sé Szentek Szentéhez fel nem tekinthetek. Alig mérészlek imádkozni. Mert bár mint gyagyogok is erőtlen nyelvemmel, sót ha angyali nyelveim volnának is, érzem, hogy semmit se kérhetek Könyörgésemben, aJ mi méltó volna az örökkévaló, nagy valóságtól való meg halgattatásra. JS mikor illyeténképpen el fogódva fel tekintek , mintha aJ Mindenhatótól Segedelmet akarnék arra kérni, hogy Ötét méltóképpen tisztelhessem , Js mintha aJ Menny és Föld meg nevez- hetetlen Igazgatójának a'' mennyekben keresnék leg méltóbb nevezetet, mivel hijjában keresem azt eJ földön: akkor mintegy akaratom nélkül foly le ajakaimon aJ Jézusnak ezen felséges imádsága: Mi Atyánk s ki a mennyekben vagy! — Mi Atyánk ! és igy az én Atyám isi — Azonnal szelidebben dobog Szívem ; Lelkem viszont fel találja el vesztett nyugodalmát , Js gyermeki öszve köttetésbe lépek a Mindenhatóval. Úgy szeret Ö engemet, mint az Ö gyermekét; Js úgy szollítom meg Ölet, mint aJ neveletlen gyermek az Ö szeretett édes attyát. Nem vét Ö meg engemet, nem utálja Ö meg az én Sóhajtásaimat. "S jól lehet tehetetlen vagyok , hogy minden időben Js minden órában az Isten felségességét és nagyságát elevenen elő terjeszthessem és képzelhessem, az Ö ditsoséges tsudatételeit világosan meg jelenvalósilhassam , mindazáltal mindég atyámnak gondolhatom, Js mint atyámat úgy szerethetem Ötét! A' gy e rmeki Hit.
