Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
A’ Szülék tisztelése. meim; aJ hozzátok való vágyakozástól és tölle- tek való meg foszLatásom fájdalmától el fogódik Szívem! — Atya, Anya, ti meg ditsÖült lelkek! Utolsó pihenésiekig^ erántam lángoló Szeretettel holtatok ti meg. En el szakasztattam tolletek. Egyedül sirok aJ ioldön ! Anyám, oh nem törli le többé aJ te anyai szeretettel apolgató kezed, ortzáimat nedvesítő könyeimet; Atyám, nem örvendeztet többé eimemet aJ te atyai Szereteted ! Ah, menyország vólt valaha ez aJ föld nékem. Ti éltetek még akkor. Mint Isten angyalai, úgy jártatok ti körülöttem, A úgy vigyáztatok helyettem. Oh , vajha ismét vissza térne életemnek ezen gyönyörű hajnali álma; melly boldog voltam én köztetek ! Úgy van, majd lel íbg egykor életem uj reggele derülni, midőn ti meg ditsÖ ült lelkek, ismét mosolyogni lógtok reám. Halálom órája újjá születésem órája íbg lenni. A3 ti gyermeketek el végezvén világi pályáját, ismét karjaitok közzé rohan, ott — ott, aJ hol az Isten, mindnyájunknak Attya Js az Ö boldogsága lakozik! —- ott — ott, aJ hol ti reám várakoztok , aJ ti halhatatlan Szeretetetek szebben fog virítani reám nézve , mint itt eJ földön. — Oh Atyám, oh Anyám, melly ki mondhatatlan boldogság ismét aJ tiétek lennem, egészen és örökké tiétek lennem, ’s tőletek többé cl nem szakasztatnom, és könyeket többé a^ keserves el válás miatt nem hullatnom! Istenem, Istenem , adj erőt nekem , hogy méltóképpen vándoroljak földi pályámon Js ez által kedveseimet, szivbol szeretett Szüléimet viszont fel találhassam; hogy az Ö emlékezeteket semmi nemtelen tselejkedet által se fertéztessem meg; és hogy életemet aJ Jézus szentségével és virtusaival rekesszem bé, mellyekkcl ok végezték bé földi pályásokat! 248
