Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
249 *S ha aJ vétek hízelkedve Szívemhez közelgőt, ha a" kísértetek, aJ tsábítás, hálóikat ellenem ki terjesztik, ha gyenge, ha erötelen leszek vala- melly hiínös szándék örvénnyének szélén ingadozom, ha aJ zabolátlan indulatoktól és testi kívánságoktól tsak nem meg gyozettetvén, az a’ veszély fényeget, hogy önnön magamra méltatlan legyek — akkor, oh Atyám hűsége, akkor, oh'Anyám szeretete, akkor, oh Szüléim tisztelete, jelenjetek meg az ingadozónak, mint az én lelkemnek őrző Angyalai! AJ ti kezetek vezetett engemet hajdan az Istennel való Szövetségre, aJ reátok való emlékezés vezéreljen tehát engemet most is aJ virtus és aJ vallás karjai közzé! Tisztelni akarom én az én atyámat Js anyámat, míg tsak élek eJ földön! XXI. gyermeki Ilit. Rom. 10. 10. Földi létem éjjéhol nagy Isten! hozzád emelem Hitem’, mert Ur, szem ’s fül te vagy, ’S tsak szent neved’ tisztelem. Boldog , ki rád támaszkodik Es tsak benned bizakodik ’S szent Igédet meg tartja ! Oh hit! Isteni ösztönök ’S világosság kútfeje! Veled nem ártnak a’ bíinök S nints a’ rossznak ereje. A’ hideg okoskodásnak ’S tudománynak mi haszna ? tsak A’ ki hiszen idvezül. A gy e rína 1 i Hit.
