Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
A' Szülék ti sztélé se. 247 vatálunk, férjünk vágj tulajdon gjermekeink java eránt való fovebb kötelességeinkéi nem ellenkeznek azok. Későbbi esztendeinkben is Js ha már magunk is Férj, Atya Js Anya vagyunk , ugyan azon tisztelettel kell Ő erántok viseltetnünk, mel- lyet ifjabb korunkban meg bizonyitottunk reá jók nézve; mert soha se szűntek Ők meg aJ mi Szüléink lenni, ha szinte meg szűntek is aJ mi táplálóink és gondviselőink lenni. Szíves íigyelme- zéssel kell minden ártatlan kívánságaikat meg előznünk, Js nem kell tolok gyermeki kötelességeinket , Js gyermeki alázatosságunkat meg tagadnunk , ha talám aJ Szerentse magasabb poltz- ra emelt volna is bennünket ö náloknál, 3s rangunkra , méltóságunkra, állapotunkra és gazdagságunkra nézve sokkal felyül múltúk is volna Őket. Mert az embernek az emberrel való öszve köttetése aJ polgári élet minden öszve köt- tetéseinél elébb való. Szüléink gyermekei voltunk mi, minekelötte méltóságokkal Js aJ Szerentse javaival ruháztattunk volna fel; Js akkor is gyermekeik maradunk mi Szüléinknek, ha aJ Sors bennünket az emberi nyomorúságok örvén- nyébe taszít. Tiszteld Szüle'idet, Js kegyes emlékezettel tiszteld azokat, ha nintsenek is már többé. Ditséretre méltó életed folyamatja által tiszteld Őket halálok után. Ah, talám te voltál utolsó gondjok, utolsó epekedések, utolsó Örömök Js utolsó könyörgések tárgya! Szent légyen annak- okáért az Ő Sirhalmok előtted! Az Önevek, 3s szeretettel tellyes életek legyen aJ te kevélységed, aJ te örömöd! Az Ő reájok való tekintésed legyen az örökké valóságra, aJ békeség hazájára való reménységed! Atya, Anya, ti már meg ditsÖűltek ! Ti már fovebb valóságok! Ah, könybe lábbadnak Sze
