Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

238

A' Szülék tiszteiébe.

karjain 3s örvendezve hajthatta le fejét annyának érette érzékenyen dobogó Szivére, és egyszersmind el pirúl, hogy azoktól el távozott Js azokra magát érdemetlenné tette, a3 kiknek köszönheti léteiét , nevelését Js mostani jóllétének első talpkövét.

Sok virtus el enyészett, sok szép érzés ki holt már a3 tsábítás mérges reá lehellése miatt; de a3 Szülék tisztelése a3 legnagyobb gonosztévöben se föjtathatik el egészen. Még ma is, mint az emberiség hajdani korában, igy szoll minden emberi érzés: AJ ki meg tsúíblja attyát, avagy meg utálja annyának tanítását, szemét ki vájják a3 aJ> völgynek hollói, avagy meg eszik Ötét a3 Sas keselyű fiai. Péld. 30. 17. Ä3 Szülék tisztelése minden emberi kötelességek közt a leg első * mellyet kinek kinek éreznie, esmernie és tellvc- sítenie kell; leg korábban el ágaznak annak gyökerei a3 gyermeki Szív mélységében, a3 honnan soha se is irtathatik ki az abból egészen. Ez az a3 szent és örökké való Szikra, melíy Szivünkben még akkor is tsillog, midőn az Igaznak, Nemesnek minden más érzései ki holtak belőlünk, 3s a3 mellytol már gyakran ismét fel lobbantak minden más virtusok, ha szinte régen ki aludtak is.

Nem alhatik ki tehát egészen a3 Szülék eránt való tisztelet? Tsak meg kissebbedbetik? 3S a3 láng gyengén pislogó szikrává lehet ? — Jaj annak az emberi nemzetségnek, mellyben e3 lehetős ! Jaj azon szörnyetegeknek , a3 kik annyokat el felejthetik , a3 kinek emlőiből szopták az életet; a3 kik meg vethetik attyokat, aJ ki nekik élelmet, örömöt és oltalmat, gyakran élete veszedelmével, gyakran nyugodalmának 3s tulajdon békességének fél áldozásával adott! Jaj ezen szörnyetegeknek, mert az Ö háládatlansá- goknak ki fejezésére még nevet se talált az em-