Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

210

Az Isten út a i.

telni; oily tisztán akarom én azt valaha a5 sírnak által adni, mint tőled vettem.

Te látsz ott is, hol semmi szern Se lát, ’s világos uéked Az éj is , ’s tsak a’ jó szív nem Kerüli törvényszéked!

Vezéreld Uram Lelkünket,

Vezéreld gyarló szívünket ’S ne .engedd el vesztünket.

XV1IL

Az Isten útai.

Solt. 91. 1. 2.

Miólla létemre emlékezem,

Jóságodat szüntelen erezem;

Miket nem teltél már velem ?

’S jóvoltod, Atyám ! naponként melly nagy ? Igen is jól érzem, hogy tsak te vagy Leg tökélletesb Szerelem.

Soha se ingadozzék hát hitem,

Iía rossz ér is tiéd köszönetem,

Mert tolled jó rám akármi!

Jóságod azzal tsak próbára vet Engemet, mert te tsupa Szeretet Jobban vigyázol ránk, mint mi!

Miért szomorít meg tégedet, oh én Szívem! olly gyakran aJ te sorsod? Miért nézel békételenúl más ezerek szerentséjére, Js panaszkodsz, hogy te nem lehetsz annak birtokában? Miért sirán-