Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
Az Isten útai. 211 hozol mostoha sorsodon, hogy mintegy örökkévaló nyomorúságra születtél e* világra ? — Hát valóban olly nagy mértékben szánakozásra méltó vagy é te, mint önnön magad hiszed ? Szeretnéd é á llapotodat azzal a' sorsai fél tserélni, melly másoknak jutott ? Te igy szollassz: Én nem vagyok boldog, mivel tsak nem semmi se sül el, aJ mibe kezdek; minden gondaim és fáradozásaim mellett se juthatok óhajtott tzélomra. Mennyit álmodoztam már én az én Jövendőmről; Js ah soha se láttam álmaimat egészen úgy bé tellyesedni, aJ mint vártam. Számtalan fel tételeket tsináltam, hogy aJ magam sorsán, vagy az enyimekén segíthessek , de hijjában. Sehogy se érhettem azokat el. Sok ajtókon kopogattam; egy se nyittatott fél e- löttem. Mindég meg tsalatkoztam ki nézéseimben , leg buzgóbb kívánságaimban és várakozásaimban. Igaz az, aJ mint panaszolkodsz. De a3 te panaszod mind azon emberek panassza egyszersmind, a’ kik mód nélkül kívánnak valamit, aJ mi előttük leg főbb Jónak látszik. Semmit se akarnak , látnak Js reménylenek Ők egyebet, mint aJ mit magokban fel tettek. Tántoríthatatlan fejességgel ragaszkodnak Ők ahoz Js el felejtik azt aJ jót, mellyel már bírnak, ember társaik közzül ellenben sokaknak kell a nélkül szükölködniek. AJ mijek van, az nekik mindennapi, Js figyelemre se méltó; a’mit pedig kívánnak, minden boldogságok foglalatját abban hiszik helyheztetve lenni. Innen származik annyi titkos kedvetlenség és aggódás, annyi el mellőzése aJ jelenlévő Jónak, annyi veszteség az élet és örömök használására nézve, mellyel az emberek külömben élhetnének. Ha nem sülnek el minden fel tételeink mindég 3 az arra mutat, hogy mi egy felsőbb * 14 *