Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

198

Az esmeretben való nevekedés.

előtt kegyelmet nyerünk, ha az Isten akaratjának esméretében mindég tovább tovább haladunk. Nem hibázik erre az alkalmatosság; az épületes munkák olvasása, az Isten Igéjének a Szentegyházban való hallása fel világosítják mind aJ felöl értelmedet, aJ mit tselekedned kell. hogy felségesebb Js önnön lételedre méltóbb ember légy. Ne hidd, hogy mind azt már jobban tudnád, mint más meg magyarázhatná neked, Nem, aJ kereset módban, aJ mindennapi élet foglalatosságaiban, a világi zajban és gondokban lassanként sok meg fogások homályosak lesznek, mellyek annakelötte igen világosak és tiszták voltak előttünk; Js feledékenységbe megyen valami, aJ mi bizonyos szempillantásban igen jól- tév ő volna reánk nézve. Szükséges tehát, hogy az ember azt, aJ mi el szunnyadt l;>enne fel ébressze, Js aJ mi el holt, viszont fel elevenítse. ~'S ha mi egész élelünket aJ böltseségnek és esméretek szerzésének szenteljük is, lehetünk é valaha abban cökélletesek ? — Ah ! mennél bellyebb evezünk az Isteni mindenség véghetetlen nagy tengerébe, annál határtalanabból terjed ki az előttünk. Végre minden tudományunk tsak liijjánossággal tellyes esméret.

Úgy de nem tsak aJ mi életünk rövid idejére születtem én. Örökkévaló! Te magad is örökkévalóságra hívtál engemet. AJ mit itt el kezdettem , ott folytathatom; ott még világosabban láthatlak én tégedet; ott fogom azon szent meg foghatatlan dolgokat meg fejtve találni, mellye- ket itt tsak néma tisztelettel szemlélek. Ah! melly más -formában fog ott, ha aJ te véghetetlen kegyelmed valaha engemet magasabb poltzra mél- tóztat, minden előttem meg jelenni, mint itt eJ földön láttam vagy vártam ! — Oh én Teremtöm ! Atyám! a* ki előtt imádással és tisztelettel tel-