Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

Az esmeretben való ne vek edes.

189

foglalatosságai is erkőltsi eledelt n juj tanának az én lelkemnek Js szivemnek. Mit nem hozhatok én ki már tsak azon egyetlen egy vonásból is, mellyet Lukáts Evangjelista aJ Jézusról, mint tizenkét esztendős gyermekről ir, midőn Őtet aJ Szüléi Jéru- ’sálemben el vesztették és hosszas keresés után a* Templomban találták*fel, aJ hol aJ Tanítókra fi- gyelmezve ült és tudni kívánással kérdezősködött, hogy tollök tanuljon 3s értelmét külömbféle dolgok esméreteivel gazdagítsa és már feleletei által meg mutatta , hogy azon felséges igazságokról magában is elmélkedett, mellyekrol azokkal beszélgetett ! El bámultak ezek aJ tsudálatos gyermek okosságán.

De attól az időtől fogva egészen a3 közönséges életbe való fel lépéséig halgatnak a Történet írók Ö rolla. Az Evangyéliom ezen esztendők Sorát e ke vés, de velős és fontos Szavakkal rajzolja le: Jézus pedig gyarapodik vala aJ boltseségben és testének állapotjában és az Isten 3s emberek előtt való kedvességben. Luk. 2. 52.

Ha a ’ Jézus Krisztus életének aJ miénkre nézve példának és mustrának kell lenni: kitsoda nem lógja kívánni, hogy mi rólunk és mindenekről másokról is ugyanaz mondattassék? A3 bőltseség- ben, az az, az Igaznak és Hasznosnak esméreté- ben Js az ebből származó nagyobb kegyességben való nevekedés, minden embernek első életbeli kötelessége : azzal nevekedik egyszersmind azon kedvesség is, mellyel az Isten és az emberek szemei előtt bírunk.

Maga aJ Jézus Vallása éppen nem valamelly fellengos tudomány, hanem az Istennek hatalma, aJ bűnösök idvezitésére ; nem tsupa nagyon mivelt és fel világosodott férjfiak és tudósok számára adatott, hanem olly egyiigyü és világos az, hogy az írástudatlanok, "’s aJgyermekek is, aJmel-