Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

188

Az e&méretben való név eke dés.

úgy kevesebb bűnökön kell sírnom, *s kegyelmedre méltó lelietek. Amen.

XVI.

Az esméretben való név ehe dés.

Luk. 2. 52.

Adjad , hogy közel létedet erezzem Hozzám, én Istenem 's hogy meg szerezzem Értelmem világosságát, és sok tsudád Emlékeztessen rád.

’S a’ mit tanulok 's meg fogok eszemmel Mind a’ te nagyságodra emeljen fel,

Az vezéreljen , hogy tsak jót válasszak ,

Soha se hibázzak.

E’ vigasztalás táplálja Szívemet,

Hogy királyi széked előtt fejemet

Meg koszorúzod, ’s a’ mi homályos, minden

Világos lessz ott fen.

AJ,

1 Ül Jézus Krisztus ifjúságának történetei tsak nem egészen esmeretlenek előttünk. Melly tanúsággal tellyes lehetne pedig az reánk nézve, ha emlékezetbe hagyattatott, Js pontosan le irattatott volna ? Ezen Isteni Tanítónak tsak három utolsó esztendeiről kaptunk környűlállásosabb tudósítást, mellyek valóban leg fontosabbak az emberiségre nézve ; azok voltak ugyan is ezek, mellyeket nyilván az egész nép Szemei előtt töltött el és a* mellyek szemmel lát» tanúk által irattathattak le. De hogy és hol vólt a Jézus életének elébbeni tsak nem harmintz esztendeiben ? Még gyermek kori játékai is gyönyörködtetnének engemet; Js az ö ifjúi