Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

187 tiszteltetéseket, mivel olly balgatagok , hogy esztendeikre nem emlékeznek. AJ szeles ifjú, Js aJ szeles öreg egyformán meg veltetésre méltók; de az utolsó szánakozásra is méltó, mivel nints többé reménység esztelenségébol való ki gyó­gyulására. Szent Isten! meily mélyen alább süllyed az ember az ö felséges, eredeti méltóságánál, mel­lyel te meg ajándékoztad Ötét, ha lelkét állati indúlatainak prédájá vá lenni engedi; ha vad kön­nyű elméjűségében, vagy kevély maga el bízásá­ban, vagy fel lázzadt testi indúlatainak Őrültsé­gében rollad oh Teremtő! oh halhatatlan Lelkek Attya és Bírája! el felejtkezik; ha aJ testi érzé­sek tsábításait, az alávaló állati életet és ennek gyönyörűségeit féllyebb betsüli, buzgóbban ke­resi, níint a' boltseséget, mellyet aJ Jézus hozott aJ halandó emberi nemzetnek, hogy azt hozzád, önnön méltóságára Js aJ leg főbb gyönyörűségre fel emelje! Szent Isten! Szentek aJ leg tsekélyebb ösztö­nök is, mellyeket te aJ mi tökélletesedésünkbe oltottál. Tsak az ember teszi azokat hamis meg fogásai által szentségtelenekké , fél zavarván azon tiszta forrásokat, mellyekbol aJ leg édesebb Bol­dogságnak kellene reá ki áradni! Ah ! mennyi emberi nyomorúság származik az emberi balgatagságokból ! vajha én azt mindég olly elevenen meg esmerném, mint ebben a* szempillantásban, hogy olly dolgok által, mel- lyek gyakran meg botsáthatóknak látszanak, késő meg bánást ne okoznék magamnak! Nem mind meg botsátható az, a3 mit semmi földi Bíró se ítélhet meg és nem akar meg Ítélni. A3 Jézus ta­nította azt, az én Jézusom bizonyítja azt. Adj nekem meg gondolást, adj erőt, Szívem minden gyengeségének magamban való meg győzésére: yf férfiúi tetszeni kívánás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom